Frank 8-9 hetes lehet. Lassan két hete élünk együtt. Feloldódott, egyre kevesebbet alszik és nagyon aktív. Mindennel játszik. Felmosni nem lehet, csak ha ölben van. A felmosó tetején szeret a legjobban utazni. A kutyaboltot szinte naponta látogatom. Vásárolgatok, beszélgetek. Legutóbb elhamarkodottan írtam, hogy hat a „kutya távoltartó” spray. Csak az első napon hatott, a második fújásra már immunis lett. Visszamentem a boltba, panaszkodtam. Kiderült, hogy van egy sokkal jobb. Megvettem, hazamentem, fújtam. Azóta a kutya szinte már mániákusan játszik a vezetékekkel. Sőt, ott is alszik. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szeretem az üzletet. A kutya toalett például bevált. Használja. Olyan, mint egy pelenka, de a kőre van ragasztva. Már nincsenek foltok és szag a lakásban. Szobatisztaság kipipálva. A jutalomfalat nagyon sikeres. Kizárólag ez az áramhoz való vonzódása jelenleg a megoldandó feladat. Tudom, ha ezen túl leszünk, jön a többi kihívás majd. Már látom, hogy az ágyunkban alvás a következő vágy. Az ágyunk mellett alszik, természetesen álomba simogatással. Éjjel viszont felébred és küzd azért, hogy felmásszon. Néhány héten belül ez sikerülni fog, ha ilyen ütemben növekszik. Azt hiszem, hogy szeretnék inkább belül aludni, amikor eljön a nagy pillanat. Pihenésre van szükségem. Frank pedig semmit nem ad fel könnyedén. Okos, kedves és erős akaratú személyiség. Pedig még sehol nincs a dackorszak, amit 8-9 hónapos korára ígér a szakirodalom. Egész életemben kutyákkal éltem együtt, most Izraelben volt 2 év szünet. Sosem tanulmányoztam ennyire az erről szóló írásokat, de most nagyon jól szeretném csinálni, a lehető legkevesebb hibával. A koromat figyelembe véve, Frank talán az utolsó kutyám. Szeretném, ha boldog élete lenne a lehető legkevesebb konfliktussal.