A – szerintem - tökéletes kutyatáskában és hámban Frank végig hisztizte az utat a doktor nénihez és vissza. Sziklák gördültek le a szívemről, amikor kiderült, hogy valóban 7 hetes az úr és nem lesz 10 kg soha. Pontosan úgy fest, mint egy pár hetes labrador, de nem az. Ő a tökéletes keverék. Jelenleg 1,30 kg és egészséges. Ha azt mondta volna a doktor néni, hogy óriási lesz, megbirkóztam volna a lelki teherrel, hogy iskola kell, mert én nem tudok óriásokat sétálni és viselkedni tanítani. Így azért sokkal jobb. Horrorisztikus összegért befizettük a programot, amiben minden oltás, chip és vitamin benne foglaltatik, ami csak van. Az első szuri 2 hét múlva lesz, most csak féregtelenítés. Addig teljes karantén, nem mehet a szabadba. Kezd normalizálódni az életünk. Gyakorlatilag szinte egész nap alszik, eszik, elhúz ezt- azt és ürít. A vezetékeket gondosan lefújtam a kutya távoltartó spray-vel, egyelőre kerüli őket. Nyugodtan mehetünk dolgozni, nem visít, teljesen természetes neki, hogy gyakran van egyedül. Mióta kutya tulajdonos lettem, egyre többen mutatnak nekem képeket a kutyájukról, mesélnek a kollégák. Holnap kap majd valami ajándékot is. Ez egy misztikus, zárt kör, amit csak az ért meg igazán, aki a körön belül van. Imádjuk az imádatot, a kedvességet, a bizalmat. Farok csóválva, hittel, pozitívan élünk mi kutyások. Rohanunk haza, mert de jó örülni egymásnak és nyalakodni. Hülye játékokat veszünk a kutyának, aki végül csak a papucsunkat rágcsálja. Tele vagyunk ötletekkel. Most szeretném elérni az egy helyre kakilást, ezért követem a tanácsot, hogy egy kakit a kijelölt helyen hagyok egy újságon. Hátha bejön a dolog. A doktornőnél, már pisilnie kellett, de nem mertem letenni az utcán, mert a lelkemre kötötték, hogy csak az oltások után engedjem. Kibéleltem a táskát, de az száraz maradt. Hazaérve a kövön-de már az újsághoz közel-könnyített magán. Messze még a szobatisztaság. Nagyon messze.